zenék, amikkel öröm lepaktálni. még akkor is, ha pont az időmillomosságomnak tesznek keresztbe, azzal, hogy magával ragadóak, magukkal is ragadnak, egy eléggé dreamy, szétagyonfilterezett planétára. ilyen a frogtown is, amit egyáltalán nem kell komolyan venni, hanem csak hagyni, hogy utaztasson, vigyen innen messze a való világból. kvázi legyen az életem robotpilótája, ami pontosan tudja hova kell mennem éppen, és mire van szükségem. márpedig a yellowbirddd új dalára nagyon. akinek új albumának megjelenését elősegíthetjük az indiegogon. de most irány a ködös szinti pop, a nosztalgikus ütemek, és egy videó mellé, amit mintha csak a zenéről mintáztak volna. vagy fordítva.
Maggie Rogers - Alaska (MV)
folkpop így nem szólt még az idén, és talán nem is fog, mint ahogy azt maggie rogers alaskaja teszi. aki valahol a semmiből (mert ki látta jönni, hogy egy diák majd megmutatja, hogy kell ezt) leszállította 2016 egyik legkirályabb dalát. pharell szerint is, akit egyenesen takarékra tett, mikor először hallotta. volt is poszt róla korábban, meg lesz is még, a mostani viszont annak szól, abból jeles alkalomból, hogy klip társult mellé/alá/fölé. ami szerencsére nem ütött el a daltól. és, mintha a képekben is benne lenne maggienek a keze, nem csak ő maga. egyedi, 'természetes', nagyon jól passzol a dalhoz. a helyszín, az erdő tökéletes választás lett, és az énekesnő van annyira jelenség, hogy ilyen formában is ellopja a showt.
Satellite Mode - Surface
ki ne akarna ilyen vacak időben szétrobbanó gyümölcsöket nézni? naugye. az meg csak a ráadás mellé, az egészben, hogy zenei aláfestésként jól szituált indie pop szól, amire egy rossz szavunk, mitöbb semmi panasz nem lehet. olyan, amilyennek lennie kell. tökre korrekt, egyszerű, de nagyszerű, amit a new yorki duó, a satellite mode jegyez. szóval nincs is más hátra, mint jackdugót a dinnyébe, aztán hadd szóljon.
Astronomyy - Hypnotized
előadók, akiknek üzenjük, hogy aztán tessék soha semmi pénzért abbahagyni, letenni a lantot, vagy csak eltűnni, mint a kámfor örökre, örökkön-örökké. meg előadók, akik nélkül - így - szegényebb a zenei paletta. még ha nem is mainstream szinten (egyelőre), de bizonyos körökbe, rétegelve, egy/az alternatív világban biztos fájna a szívünk értük. de pl. azt is nehezen lehet megemészteni, hogy sokszor hosszú időkre képesek elbújni a világ szemei elől.
de legalább annyira örömteli, amikor újra jelentkeznek, hírt adnak magukról, hogy élnek, alkotnak, nem is akármit. készülnek a nagy dobásra, ergó köszönik szépen jól vannak. és ez jól is van így. astronomyy pedig pont az az előadó, akikről itt beszélünk, simán ebbe kategóriába sorolható. hol van, hol nincs, de amikor van, azzal mindig nagyot megy és gurít. az év elején még a the secret volt a this is my jam, most pedig az év végéhez közeledve, mikor már lemondtunk róla, újra itt van. hyp hyp hyp hyp hyp hyp.
azaz a hypnotized. egy dal a készülő, közelgő, coming soon ep-ről, ami majd a rest in paradise címet fogja viselni. és amit már most szeretünk, pedig ki tudja milyen más anyagok lesznek rajta. de ez így olyan kezdés, amit nem kell nagyon megmagyarázni. lüktető basszusok, hipertermia, és szárnyalás, zuhanás, ő ő ő. az énekes, akinek babapopsi hangja pedig - már nem is csodálkozva - tökéletesen passzol a smooth r&b-hez, amiből így, ebben a formában, az ő olvasatában vagy előadásában sosem lesz nekünk elég. ahhoz előre 20 év is kevés lenne. zseniális.
Crvvcks - I Wait For You (Feat. Tiffani Juno)
ha egy zenével kéne jellemezni most ezt a vasárnap délutánt, vagy a vasárnap délutánokat, akár az összeset, akkor nem is kereshetnék ennél jobbat. és ami a legjobb benne, nem is kellett keresni. hiszen a crvvcks house muzsikája egyszer csak felugrott random, a semmiből érkezve, váratlanul került a közvetlen környezetembe, mintha csak a csillagok állása is így akarta volna. felér egy ilyenkori alvással, még ha ettől nem is szeretnél ledűlni. de azért rámozdulni se. pont tökéletes, ahogy tiffani juno kollabjára is igaz. október, napsütés, még hétvége, és wait for you. ennyike.