dalok, amikkel lehet nem is találkozunk újra. akár már holnap se. de ez mit sem érdekel most minket. vagy változtat azon a tényen, hogy egy szempillantás alatt kitörölte a mát, a tegnapot, a hetet. úgy bármit. fertő az egész, megállíthatatlanul forog, miközben csak az előbb találtuk meg magunknak. de azóta sem vagyunk képesek nemet mondani neki.

pedig a helyzet az, hogy semmi hókuszpókusz nincs benne, nyílegyenes tucatdarab, kockázatkerülő, viszont dallamtapadásból, na abból jelesre vizsgázik. a frekvenciákon a helye. nem is tudjuk hova tenni hirtelen a halemet, és igazából nem is különösen akarjuk. annyi biztos, hogy egy angliai kettőst köszönthetünk, ami elég is, inkább visszanyomjuk gyors, mert elugrott valami más számra, ne már. 

maradjon is, repeat üzemmódot az unstoppablenek. ennek a trópusi house vagy elektro dancepopnak, kinek hogy tetszik. ami nagy jóság, és becsapva se érezzük magunkat tőle. ez így egész, szerethető, természetes minden make up és filter nélkül. éljük is, élvezzük, és meg is osszuk, hogy senki ne maradjon ki ebből. hátra is dőlünk, jöhet az élet, az emlékek, a holnap, gyertek, úgysincs már szükség rátok. most szól. szólni is fog még. YAY. 

dalok, amiknek akárhogyan is, de időt kell találni. mert olyan, ami ad és nem elvesz. meg amitől azt érzed, hogy hú ennyi az idő, de király. és nem azt, hogy basszus, elment ez a nap is. a nap zárszója, afterhimnusza címet simán viselheti, melynek szerzőjét sajnos még mindig be kell mutatni. de azért mégis csak azok közé az énekesek közé sorolnánk, akiket igazából nem féltünk, mert van bennük valami plusz, ott van az, nem csak elásva. reméljük is na, hogy ez még csak a kezdet, és a jövőre megjelenő albummal már nem kell honnan és hogyan jöttemezni, hanem mindenkinek addigra leesik a tantusz, hogy ez ő.

csak ő lehet. senki más. mégpedig rationale, akivel első hallásra nem volt meg a szerelem, az csak később alakult ki közöttünk. az idei something for nothing például már egy gyönyörű barátság kezdete volt, amit a most megjelent prodigal son olyan státuszba, kapcsolatra emelt, hogy kénytelen vagyunk beismerni anno ezt eléggé benéztük, hiszen ez a srác kivételes, több mint ígéret, amit ha nem használ fel és ki a zeneipar, akkor ott mondjon le, ahol van. mi kénytelenek vagyunk sztrájkolni érte, ezért a zimbabweban született, később londonban letelepedett előadóért.

akit ha másért nem is, a hangjáért biztos megjegyzünk. nem felejtjük el soha, mert ezt azonnal fel lehet ismerni, bárhonnan szóljon. ha álmodból felkeltenek, akkor is egyből be fog ugrani, ahogy egyszerre idézi fel drake és morisseyt. mármint egy zeneoldal így jellemezte rationale bariton énekét. nekünk ez olyan, ami csak itt, csak neki, meg csak tőle van. nagyon nem is szeretnénk hasonlítani bárki(é)hez, van ahhoz elég sajátos, egyedi, összetéveszthetetlen. mint az a zenéjére is felhúzható. 

nem is kell nagyon beleállni. jön az magától. ilyen mesélős, el-elnyújtós soul-stílusban, annyira minőségi érzést kelt. aztán ott van az őszinteség, vagy az erő, ami árad belőle, miközben ritka finom módon áll hozzá, a szavakhoz, sorokhoz. ha innen nézzük: itt tényleg mindennek helye van. bár nincs kicentizve, vagy akar lenyomni a torkodon akármit is, hogy gyere szeretned kell és kész. ez alapjáraton vesz le a füledről, egyúttal végtelenített dallamtapadást okozva. nem is akarunk most egyelőre más zenéről hallani. mert ez Az a zene, ami pumpál, feltakarít, és megragad. kell.  

dalok, amiktől már látod a fényt az alagút végén. csak hallgatod, és olyan, amivel egyre közelebb is jön az hozzád, vagy éppen fordítva te hozzá. bár a lényegen ez mit sem változtat, egy ajtó végre kinyílik, miután száz másik becsukódott mögötted. valami történik, már előre mész, és nem hátra. míg a futás és menekülés helyett inkább megállsz, mérlegelsz. sokkal is több ez, mint egy nyugtató, egy hangulati tűzoltás. az élet bábeli zűrzavarában nyújt kezet, és menekít ki onnan, alig négy percben összesen. de neki ennyi is elég.

bőven elég. tegyük is hát össze a frusztrációkat, a félelmeteket, a pofonokat, és lépjünk arra az útra az la-i fiúkkal, akik eskü segítenek túljutni, felülemelkedni ezeken meg a baj-gondokon vagy csak felejteni, ha arról van szó éppen. kicsit hangulatfüggően, és életnemittasan, de amikor kell, akkor ott vannak, kéznél, veled. nagyon is éli az éjszakákat, a nehéz szitukat, kikecmeregni belőlük a lehető legjobb megoldás most az enough. annak hallgatása szőnyegre kifeküdve, becsukott szemmel, hogy legközelebb felállva onnan, már minden kicsit könnyebb legyen.  

a minden rendben lesz pedig ma már túl van értékelve, de az enough képes a kellemességével, melegségével, nyugtató dallamával, szaggatott ütemeivel ezt üzenni, a világosság felé terelni, a komfortzónából kikergetni. hatása és ereje megkérdőjelezhetetlen, mintha csak a stáblistát néznéd, ahogy az lepereg előtted egy egészen drámai film utolsó képkockái után. elfogyasztása nem is az az egyszerű házi feladat, meg kell, hogy találjon, el kell kapjon abban a pillanatban. de ha megteszi, akkor nincs visszaút. nekünk nagyon is a méretünk ez a dreamy, r&b, future soul pop, nem is lesz elég ebből soha.