dalok, amiknek biztos, hogy nem fog hiányozni az óraátállítás. mert lehet nyári, lehet téli az az időszámítás, ez mindig tart és szól végtelenül, mintha nem lenne holnap. beskatulyázni lehetetlen is, konstans megtalálja a helyét, akár jó időben, akár rossz időben. talán, lehet, ilyen az, amikor valami működik. miközben egyáltalán nem arról van szó, hogy a miles apart valami csoda, celeb, felső kategóriás nevektől származna. sőt, pont az ellenkezője történik, hiszen olyan az egész, mint amikor a srácok a szomszédból zenélnek egyet, mert csak. 

és csak piszok fiatalon, rengeteg ötlettel, némi zenei hátérrel, meg még több bátorsággal. pont ezért, ezekért na féltékenyek is vagyunk a kvartettre, mert ha ők nem, akkor mi is így csinálnák. vagy legalábbis bárcsak ott lehetnénk velük, amikor ilyen dalokat szereznek húsz tizenhatban. de ha nem is jön ez már össze nekünk ebben az életben, hát annak kell örülni, hogy ők léteznek, vannak, mitöbb szép lejátszási adatokat, számokat is produkálnak közbe-közbe. nyilván lehetne ez több is, de mint tudjuk: a mennyiség nem minőség, legyünk rest, bírjuk kivárni, mert a liss még messzire is eljuthat. mi pedig itt voltunk, most. és megmondtuk. 

mint például azt, és amit már többen is előttünk, hogy ha Prince meg Jamiroquai bandázott volna, akkor az valahol pont ilyen lenne, és így szólna. ahogy a miles apart, és ahogy a többi daltesóra is igaz. egyetlen egy difivel, hogy mindezt - a liss-től, egyenesen dániából kapjuk meg. és talán ez is adja meg a szépségét a történetnek (hittük volna?), és válik különlegessé. teszi fel a pontot az i-re. persze oké, az északi muzsikák mindig is nagyon mentek, de a legnagyobb boldogságunkra idén sem lehet csalódni bennük, lehet számítani az onnan kikerülő daldarabokra. olyan szinten, hogy nem fullad szépségkirálynő választásba a zenepiac miattuk se, mert aztán dallamikertornyokat kéne látni, hallani mindenhol, vagy mindenhonnan.

bár most közel sem arról szól a fáma, hogy a fiatalok elhozták volna a változást, vagy mérföldkövet jelentenének bárhogyan is. de azon, a felett  sem szabad eldronozni, hogy bizony akik szomjaznak, ki vannak éhezve a fent említett előadókra, zenéikre, és keresnének valami alternatívát ezekben az időkben, azoknak tényleg tálcán van nyújtva a liss meg a miles apart. szkippelni nettó hülyeség - nem csak nekik, mert őszintén idejét se tudjuk, mikor volt a soulpop ennyire soulpop. ahol a nyolcvanas évek Prince érzése és a kilencvenes évek r&b stílusa hibátlanul és sallangmentesen összeolvadt volna. egy másik világból, egy másik világba és egyáltalán ki mondta azt, hogy régen minden jobb volt? 

dalok, furcsa elnevezésű együttesektől rovatunk legújabb epizódjában a Strong Asian Mothers foglal helyet. mondjuk nem véletlenül, kérnénk is a rádióban, ha lehet. és olybá is tűnik, hogy a neve simán megelőzi a londoni székhelyű bandát, de azért higgyétek el van itt más, ami miatt érdemes még foglalkozni velük a továbbiakban. persze el kell ismerni, hogy az se utolsó, ha már első blikkre fel lehet kapni a fejünket rá, viszont a tartalom, a termék, ami az első, az adja a sava-borsát a szakmázásnak. mert ha ez nem játszik, akkor aztán megette a fene az egészet, akárhogy is hívnak.

márpedig a Kalim Patel, Amer Chanda-Patel és Josh Stadlen alkotta trió tud is valamit, mást felmutatni ezen kívül. például jó zenéket, és ez talán elég is. rendben volnánk. mi most a legújabbat mindközül, a csak nem két napos sobert emeljük ki, és hozzuk el. vagy nem is kell elhozni, jön az magától. hiszen van olyan karizmatikus, nem hétköznapi zene, ami hallgattatja magát. meg nem is kell kétszer kérdeznie. de hogy mit lehet itt hallani? először is ott van a csipetnyi 90-es évek r&b-je, ami helyenként visszaköszön belőle, némi rap és drum and bass, de azért az elektropop is érdekes oldalról van megközelítve tőlük és általuk.

ezt kicsit olyan komoly, komor arcot felfestve, többrétegűen, műfaji keveredéseket beleértve. sőt ha nagyon bele akarnánk menni, akkor a sober nem is feltétlenül az a könnyű darab, amit beteszel akármikor, hogy úgy is jó lesz. mert oké, nincs is hiba benne, ragadósnak ragadós a kutya fáját, de talán az éjszakai órákban inkább muzsikál, adjuk meg magunkat neki. meg egy koncerten lennénk kíváncsiak rá valahol a föld alatt, még józanul, csak hogy a csendesebb, visszafogottabb kezdés irtó nagy extravaganza kórusba csapjon át velünk együtt. bonyolult, vibrálós, kreatív indie ütemek a házban. mi kell még. recsegjen.

dalok, amik jönnek, látnak és győznek. meg olyanok, amik mintha mindig is velünk lettek volna. és időtlen idők óta élnének velünk együtt. mert már senki se tudja mikor érkeztek, egyszer csak itt voltak, de az biztos, hogy sokáig maradnak még. ilyen álmokba ringatóan, ahova gőzöd sincs mikor kerültél, bár nem baj, az ébredés az várhat. várjon is, hiszen amíg csak lehet, mi nem szeretnénk ebből felkelni, és visszatérni a valóságba. 

szépséges is az egész, ahogy a csillagok közé lő fel és érzed úgy magad tőle, mint ha a fekete lyuk közeli bolygóra parkoltak volna le, amikor az idő csak megy, megy, és megy, hogy nem is tudod, közbe meg. de talán ez a különleges élmény (zenei interstellar), csak azoknak lehet új, meglepetés, akiknek eddig valahogy, valamiért kimaradt az életükből a vallis alps. hiszen az aussie banda egyszer már ezt a kártyát eljátszotta nekünk.

picit több mint két éve is ennek, hogy a banda leszállította 2014 egyik legjobb középlemezét (ep). ahol majdnem pontosan olyan dalok kaptak helyet, mint amilyen a minap megjelent fading. a párhuzamot már csak azért se vettük komolyabbra, mert azért az érezni, hogy az ep dalok sokkal futurisztikusabbak, chillebb, végtelenbe és tovább elkalandozó nóták voltak. persze ez nem jelenti azt, hogy most aztán az új dallal más főztek volna ki vallis alps konyhájában. 

hiszen a canberra-i Parissa Tosif és a seattle-i David Ansari alkotta zenei duó fadingja is olyan egyedülálló, felvillanyozó, eksztatikus potenciális sláger, amit tényleg nagyítóval kell keresni a kortárs zenei palettán. ergó, szerencsére, és a legnagyobb megelégedésünkre semmit nem kopott a szellős, kissé nosztalgikus, gyönyörű festményszerű vallis alps feeling. ami pedig a legjobb az egészben, hogy már csak párat kell aludni, na jó annál többet, de 2017-ben új anyagokkal, egy ep-vel is fog jelentkezni a páros. legyen hashtag 2017team, nagyon várjuk.

a fading bravúros ízelítő az elé, meg abból. de ott vagyunk már?