a minap még pont banks legújabb albumát kóstolgattam, de egyszerűen nincs megállás, nehéz ez a szakma, menni is kell tovább, nincs is semmi látnivaló. annál több hallgatnivaló. most éppen - a sokak szerint - az év egyik nagy felfedezett duójának tekinthető lewis del mar lesz a soros, a következő a playlistben. amit és akiktől. ergó nem gondolkodták túl  a fiúk az első nagyalbum elnevezését. szóval így keressétek, ha keresnétek.

és tökre elhiszem, naiv vagyok lehet, hogy fogjátok is. de az is lehet, hogy nem. mármint ez utóbbira több tétet raknék. már csak azért is, mert itt itthon túl karakteridegen a szakmázás ebbéli válfaja, amit ők művelnek. plusz látva a zenefogyasztási szokásokat: azon belül is nem a mennyiséget, vagy a minőséget, inkább a milyenséget. hát úgy sok jóra ebben az országban nem számíthatnak eladás/lejátszások tekintetében.

pedig a folkpop régen volt ilyen karcos, masszív, energiadús. meg főként friss, új, kreatív. és ha pár poszttal ezelőtt azért szerettem a smith & thellt, mert őszinte folkpopot tolnak, akkor ezeket a srácokat azért kell körberajongani, mert pont nem azt, az ellenkezőjét csinálják. kicsit olyan, mintha valami más fordulatot, szélirányt vettek volna a stílusnak. van benne egy kis hazai íz, megannyi gitár/dobjáték, nyakon öntve folk érzéssel. 

bár igazából nem pop. de nem is folk. valahol mindkettő. és egyik se. de who cares. hiszen ott van benne az a falatnyi genre innováció, újdonság, és érdekes, fura érzés (kimondom: egyedi), ami csak nem hagy nyugodtan. neki kell állni annak az albumnak, nincs mese, ki tudja mit tartogat még a tarsolyában a nyc-i duó. a loud(y) bitang jó kezdés.a klip pedig hozzá, hát, magam sem forgathattam volna ennél szebbet. élem a képkockákat, akarom is látni még-még. fuuuuuck.