dalokkal, amikkel bárcsak visszamehetnénk. na nem októberre, de mégis sokszor van úgy, érezzük, hogy igen is tekernénk hátra az idő kerekét, repülnénk a múltba, hogy valamit újraéljünk, vagy csak másképp csináljunk, mint ott akkor, ahogy azt tettük meg történt velünk az élet. úgy nagyon zanzásítva erről szól a következő hónapnyitó elektropop, az if i could go back. aminek bár a címe is árulkodó, és igazán nem okoz meglepetést, de így is tökéletes csomag, ami célját messze menőkig eléri. a refrén fülorgazmus, a vokál nem altat, a new yorki énekesnő, előadóművész simán megcsinálja a napodat. cserkészbecsszó. jól szituált, természetes, sallangmentes, és még ingyen is a tiéd lehet. hát legyen. ez már pop.
októbert, zenéjéről
balra nézek halloween, jobbra meg diwali. ünnepel is az egész világ. ki ezt, ki azt, ki ezért, ki azért, de mindenki valamit. az október már csak ilyen. annak a vége főként. mert hát lassan vége. szomorú szmájli helye.
de hogy mi sem maradjunk ki semmiből, még ha fentieket mellőzve is (bár a diwali az egész világ legklasszabb ünnepe evör), megkíséreljük a magunk módján lezárni ezt a hónapot. mi mással, mint havi top-class muzsikákkal. erősen szubjektíven. annál is nagyobb kanállal merítve. habár sokszor tényleg az az ember érzése, hogy száz felé szakadna se tudna ott lenni, mindenhol, mindent hallani, pont akkor.
jöjjenek a tények. a tizedik havi listázás harminc évzene gyanús dalt vonultat fel. köztük ígéretes debütálókkal (david44), nagy visszatérőkkel (wet), északiakkal, csomó epvel, szóval ez a hónap se arról lesz emlékezetes, hogy itt járt, és forgatott nálunk az indiai filmélet, azon belül is bollywood legnagyobb sztárja, csillaga és királya. jut eszembe ep, a gladesé meg elmaradt, oh shit, de legalább lesz mi jóval kezdeni a novembert. majd fogjatok szavamon.
addig viszont gyere október, és mutasd mit adtál, hoztál el nekünk. a hajtás után egy majdnem két órás mix foglalja össze ezt a 31 napot. sok olyan dallal persze, akikről még nem esett szó, de azokkal is a soraiban, akikről írtunk már. ennyike. legyen valami ♫♪♫♪♫♪♫♪♫♪♫♪♫♪♫♪♫♪♫♪♫♪. és még annál is több.
KING - Police
dalok, amikkel nyugodt szívvel lehet búcsút inteni a hónapnak. legalábbis rovatunk legaktuálisabb versenyzője most ez, a police. dióhéjban: állatira cool skandipop. bővebben: jaj de kellett is már, pont egy ilyen bűnözés hiányzott az októberből. ami nem csak so so indie, hanem egy tényleg izgalmas rádiókész popzene a szó legszorosabb értelmében, kiváló vokállal, és akkor legyen tánc, döntöttem. na ki a király? hát a (kubai anyától és chilei apától származó) king az, dániában ejtőzve, aki nem csak a koppenhágai zeneéletet gazdagítja a legújabb dalával, hanem a mi életünket, az év tizedik hónapjának utolsó óráit is. ettől hangos most minden, legyen na ez a zárszó, a csattanó, fűzzük be, próbáljuk fel, hirdessük, bár a nyakamat teszem rá, hogy vele is találkozni fogunk még. *önnek egy új dallamtapadása van*
Kero Kero Bonito - Trampoline
dalok, amik nem várhatnak holnapig. jöjjön is most egy, egyenesen a jövő hét (f)elé. ami nem várhat, még akkor se, ha holnap, hétfőn is biztosan meghallgatjuk majd. és aztán ugyanazt fogjuk érezni, hogy mit is? bájosságot, vidámságot, határtalanságot, szabadságot, és boldogságot. ezt így egyszerre mind. mert, ha vannak olyan zenék, amiktől meg kell mozdulnod bárhogyan se szeretnél, akkor a trampoline az a fajta, ami meg megcsinálja a napodat, és valahol indokolatlan jókedved támad tőle, akár közben, akár csak utána.
köszönhetően ennek a londoni bandának. a kero kero bonitonak. akik legújabb dalukban, igen, ott figyelt már a múlt havi zene elszámolási időszakban, olyan parádésan és sallangmentesen ötvözik a nyolcvanas évek szinti popját a kilencvenes évek house popjával meg a japán popot némi rappel megtoldva, hogy azt komolyan fülorgazmus hallgatni. de talán a műfaji boncolgatásokon túl az egésznek az erénye oda vezethető vissza, hogy nagyon filteres, színes, szagos. ergó a dallamtapadás megtestesítője. ha valamiért kitalálták ezt a fogalmat, akkor ezért lehetett.
roppant addiktív, konfettivel gazdag, ugrálásra ösztökélő, nagyon el tudom képzelni a diszkógömbök mellé, de gondolom nem vagyok vele egyedül. mondjuk, nem is feltétlenül a rádióba helye, annál sokkal szerethetőbb, és tényleg olyan, amiért félreteszed a gravitációt, meg csak magadnak akarod, hogy senki más ne tudjon róla. és még véletlenül se hallgassa senki rajtad kívül. de ha már úgy történt, hogy nem így történt, hát mindenki vesse magát gyorsan erre az elsőre ártalmatlan, cuki, koffeintartalmú KKB slágerre. jelige eladó trambulint vennék, vagy egy koncertjegyüket, ahol sarah perryvel jumpjumpjumpolhatnék.
Even if you're falling, OK/ There's a trampoline waiting for you/ You just have to believe.
PUSHER - Clear ft. Mothica
dalok, amiket nem kell félteni. helyesbítek, már nem kell. pedig fel is építettem magamban a posztot, hogy megírom a slágergyanússágát, és a hipotézisemet is kifejtem, hogy ha ez nem lesz tömegek kedvence, hát akkor semmi. de végül csak rájöttem, a clear bizony nem mai darab. annak ellenére se, hogy pusherék epje a múlt hónapban jelent meg. viszont az ott található anyagok fele már jóval korábban napvilágot látott. legfeljebb csak a mi figyelmünket kerülte el.
de ha másért nem is, azért mindenképpen érdemes megemlékezni róla, mert pl. a klip miatt, hogy lett neki. másrészt, mert hát ha még mindig nem jutott el mindenkihez. harmadrészt, mert ez a indietronica az indietronica krémje. kis pop beütéssel, de hatvannégy bitesen, úgy, hogy utána se törődjél az ég világon semmivel. igazi happy go lucky torontoi based muzsika, mothica kollabjával, soksok vibrálással, színezéssel. a klipet meg szerintem ide akarták készíteni egyenesen, mintha rám szabták volna, köszi. szeretem is az ilyen videókat. betaláltak.